Beregszásztól 35 km-re délkeletre a Fekete-hegy nyugati lábánál fekszik.
Nevét a város feletti Fekete-hegy déli oldalán levő szőlőültetvényekről kapta, a terület kiváló szőlőtermőhely. Tekintettel arra, hogy 1953-ban változott a szöllő szavunk szőlőre, 20. század eleji magyar neve Nagy-Szőllős, míg ruszin neve Szevljus, jiddis neve Széles vagy Szélis volt.
1262-ben Zceuleus néven említik először. Ugocsa vármegye egyik legrégibb települése, első lakói valószínűleg királyi vincellérek voltak. A település kezdetben szabad királyi város volt, mely már 1262-ben kiváltságlevelet kapott Árpád-házi IV. Bélától, 1329-ben pedig az Anjou-dinasztiából származó Károly Róbert adományozott gazdasági és kereskedelmi előjogokat a helységnek. Azonban a 14. század végére – elveszítve kiváltságait – földesúri hatalom alá került.
A Fekete-hegyen már a honfoglalás után kisebb erődítményt emeltek eleink, hogy védje a vidéket a besenyő betörések ellen, ám ez később elenyészett. 1308-ban azután Károly Róbert engedélyt adott Borsa Bekének a várépítésre, aki hamarosan fel is húzatta az erősség falait. Testvére, Borsa Kopasz, a tiszántúli kiskirály azonban összeesküvést szőtt az oligarchák uralmát megtörő uralkodó ellen, aki ezért keményen fellépett a Borsa családdal szemben, s egyebek mellett 1315-ben megostromolta, bevette és leromboltatta a nagyszőlősi várat, melyet viszont hamarosan újjáépített, és feleségének, Mária királynénak adományozott. A királyi hitves halála után azonban az erősség az enyészeté lett. Évtizedek teltek el, mire I. Zsigmond 1399-ben várépítési engedélyt adott Perényi Péternek, aki a törökök ellen vívott nikápolyi csatában mutatott vitézségéért ugyanebben az esztendőben királyi adományként megkapta Nagyszőlős városát.
A Tisza mentén futó Só-utat védő Ugocsavár azonban nem lett hosszú életű erődítmény, 1557-ben ugyanis a királyi Magyarországot uraló Habsburgok és az Erdélyi Fejedelemség között dúló háború során lerombolták. Azóta rom.
1717-ben a betörő tatárok csaknem egész lakosságát kipusztították. 1880-ra már 4400 körülire emelkedett a lakossága, 1881-ben polgári iskolája nyílt.
A trianoni békeszerződésig és 1939–1944 között Ugocsa vármegye székhelye volt.
1944. május végén három szerelvénnyel 9840 zsidó állampolgárt deportáltak magyar csendőrök a város pályaudvaráról Auschwitzba (köztük a város lakosságának 32%-át), akiknek 95%-a pusztult el, majd év végén a maradék magyar férfilakosságot az oroszok, akiknek 70%-uk pusztult el.
2020-ig a a Nagyszőlősi járás székhelye volt. (Wikipédia)
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON:
