Nagybereg (ukránul Великі Береги (Veliki Berehi / Velyki Berehy), oroszul Великий Береги (Velikij Beregi), szlovákul Brehy): magyarlakta falu Ukrajnában Kárpátalján a Beregszászi járásban, Nagybereg község székhelye.
Beregszásztól 10-11 km-re északkeletre a Borzsova jobb partján fekszik.
Neve a magyar berek főnévből ered.
A Szernye-tó keleti szélén települt falu területe már az őskorban is lakott volt.
A falu a 12. században alakult ki. Nevét 1214-ben említették először az oklevelek Beregu néven.
A település az Árpád-korban a beregi királyi erdőuradalom központja volt.
1233-ban II. András a beregi erdőben erősítette meg a beregi egyezményt. 1241-ben a tatárok teljesen elpusztították. A tatárjárás után IV. Béla várat és palotát építtetett itt, és vármegyeszékhellyé tette. Ettől kezdve Borsova vármegyét Beregnek nevezték.
1312-ben várnagyát említették. A borsovai ispánság megszűnésével egy ideig itt lehetett a várispánság központja, mert 1332-ben az oklevelekben beregi várjobbágyok szerepelnek, de a 14. század folyamán Munkács lépett a helyébe, mint a beregi ispán székhelye.1397-ben már mezőváros.
1329-ben Erzsébet királyné a Borzsa-parti magaslaton kolostort alapított, amely később elpusztult.
1397-ben már mezővárosként említették.
Az 1400-as évek elején Korjatovics Tódor, később pedig Brankovics György birtoka lett a munkácsi uradalommal együtt.
A 16. századtól a Munkácsi vár birtokaként tartották számon. Urai is megegyeztek a vár mindenkori birtokosaival; így a Rákócziak, Zrínyi Ilona, Thököly Imre , majd 1711 után a korona birtoka volt a település, később pedig a gróf Schönborn család kapta meg.
Református temploma 1335-ben már állott, 1405-ben átépítették, 1554-ben a reformátusoké lett. 1657-ben a várost a lengyelek elpusztították, 1670-ben épült újjá, famennyezete 1743-ban készült. 1817 és 1824 között épült tornya. 1869-ben bővítették.
A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Tiszaháti járásához tartozott. (Wikipédia)
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON: