A Borzsa-folyó jobb partján fekszik, Beregszásztól 13 km-re délkeletre.
Neve valószínűleg a Benedek név rövidített változata.
Bene nevét 1269-ben Bhene néven említette először oklevél. IV. Béla király ekkor adományota a falut János fiainak Péternek és Mártonnak.
1333-ban szerepelt a pápai tizedjegyzékben is, ez évben papja 3 garas pápai tizedet fizetett.
Régi temploma a 14. század második felében épült.
A falut 1567-ben a tatárok, 1657-ben a lengyelek pusztították el.
1593-ban a község teljes egészében áttért a református hitre.
A település egykori nagyobb birtokosai voltak a Kusalyi Jakcs család, Szilágyi Erzsébet, a Ruszkai, Dobó, Székely, Perényi, Matucsinai, Bélaváry[1], Rátonyi, Makkay, Vásárhelyi és Pogány családok.
A falu határában van a hagyomány szerint a zászlóbontás helye, ahol Rákóczi kurucai gyülekeztek.
A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Tiszaháti járásához tartozott.
Bene határában, a Borzsa folyó medréből került a benei bronzhydria. Az antik görög darab elkészítése az i. e. V. század közepére datálható.
Nevezetességek
- Református temploma 14. századi, a tatár és a lengyel is elpusztította, ezért 1670-ben beomlott tetejét kicserélték. 1782-ben egy tűzvész ismét megrongálta, famennyezete is elpusztult, a 19. században újították fel. Belsejét egykor freskók díszítették, melyeket még nem tártak fel.
- Római katolikus temploma 1940-ben épült, a templomot a római katolikusok és a görögkatolikusok közösen használják.
- Szoborpart a faluház előtt a hét vezért ábrázoló szoborcsoporttal. A fából készült szobrokat Pintér László sárvári fafaragó faragta.
- A második világháború és sztálinizmus áldozatainak emlékműve a helyi iskola udvarán, a falu központjában. Az emlékműre a faluból a málenykij robotra elhurcolt áldozatok és a háborúban elesettek neveit vésték fel.
- Magyar hadifoglyok síremléke a zsidó temető szélén.
Magyarországi testvértelepülése: Sárbogárd (Fejér megye), Váchartyán (Pest megye), Maglód (Pest megye), Nagyrábé (Hajdú-Bihar megye)
(Wikipédia)
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON:
