Az „Asztély” helységnév magyar eredetű, puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév Kiss Lajos szerint valószínűleg szláv (a szerbhorvát Osztoj személynév (HASz. 9:275)).
1946-ban a falu nevét Luzsankára (Лужанка) változtatták, ennek jelentése „kis rét, rétecske”. 1991-ben a beregi helységek közül elsőként kapta vissza történelmi magyar nevét.
Beregszásztól 6 km-re délnyugatra, közvetlenül az ukrán-magyar határon fekszik. A falu határában 1988 óta működik határátkelő a magyarországi Beregsurány felé, amely mára nemzetközivé vált.
Asztély nevét 1359-ben először a Kállay-levéltár egyik oklevele említette Aztei néven.
További névváltozatai: 1489-ben Azthe (ZichyOkm. 11:504), 1542-ben Azthe (Conscr. Port.), 1544-ben Azte, 1550-ben, 1552-ben és 1566-ban Azthe, 1570-ben Aszte (Conscr. Port.), 1773-ban Asztej, 1808-ban Asztéj, 1851-ben Fényes Elek, majd 1864-1865-ben Pesty Frigyes ugyancsak Asztély néven említette, 1913-ban Asztély, 1925-ben Astely, 1930-ban Astel’ (ComBer. 101-2), 1944-ben Asztély, 1983-ban Лужанка (ZO), 1991-ben Астей.
Asztély a Tisza árterén helyezkedett el, ezért komolyabb település nem alakulhatott ki itt egy darabig. A község első említése 1378-ból való a Macsolai család birtokaként. A 14 – 15. században Búlcsúi, a Lónyai, a Lipóczi, az Újhelyi, a Tarnóczi, a Mathuznai, a Perényi és a Telekdi családok uradalmának részét képezte.
A reformáció során a település a református hitre tért át. 1708-ig a község Beregsurány fíliája volt, majd önálló egyházzá alakult. 1763-ban a gyülekezet korábbi fatemplomát megújította, majd 1829-ben új kőtemplomot épített.
A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Tiszaháti járásához tartozott, majd Csehszlovákiához került. Az első bécsi döntéssel 1938 és 1944 között ismét Magyarország része lett, ezután a Szovjetunióhoz került.
A 20. század pusztítása közül messze a legnagyobb számban a sztálini terror érintette a települést. Az elhurcolt lakosság kétharmada (43 fő, a falu lakosságának mintegy 10%-a) vált biztosan a szovjet terror áldozatává.
1958-ban Macsolához csatolták a falut. Majd 1988-ban határátkelőt kapott, amely az első jelentősebb beruházásnak számított a falu szovjet történetében. Ukrajna 1991-es függetlenedését követően a nagyrészt Beregszászba ingázó lakosság hirtelen állás nélkül maradt, amely következtében megindult az elvándorlás Ukrajna belső területei és Magyarország felé.
(Wikipédia)
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON:
