Técsőtől 24 km-re délkeletre a Tisza jobb partján fekvő település. Faluszlatina tartozik hozzá. A Tisza túlpartján Romániában, Aknaszlatinával szemben Máramarossziget terül el. A település átlagos tengerszint feletti magassága 283 m.
Neve a magyar akna és a szláv zoloto (= arany) főnevek összetétele.
1360-ban Zlatina néven említik először. Már a római korban lakott volt.
A környék leggazdagabb sóbányája volt itt, amely a 13. század óta működött. A szinte kimeríthetetlenül gazdag az aknaszlatinai sótest, amely 2160 m hosszú, 1700 m széles és több mint 600 m vastag, ÉNy-DK irányú csapással és 65-81° ÉK-i dőléssel.
Bányászai már 1492-ben lázongtak a rossz körülmények miatt, 1514-ben tevékenyen részt vettek a Dózsa György-féle parasztfelkelésben, majd 1703-ban a Rákóczi-szabadságharcban.
A 18. és 19. században egymás után nyitották meg az újabb és újabb sóbányákat.
1880-ban ért ide a vasútvonal.
1910-ben 2330, túlnyomórészt magyar lakosa volt. Mára az etnikai arány megfordult. A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Szigeti járásához tartozott.
1989-ben magyar középiskola nyerte vissza itt önállóságát.
A település életét évszázadokon át a sóbányászat határozta meg. Az ipari méretű sókitermelés csak az Osztrák–Magyar Monarchia idején, a 19. században kezdődött el. A szovjet időkben jelentősen növelték a termelést. 1960-ban 326 000 t, 1970-ben 451 000 t sót hoztak a felszínre (ez az Ukrán SZSZK sótermelésének 10%-a volt). A Szovjetunió felbomlását követő gazdasági válság a bányát sem kerülte el, mára a termelése jelentősen visszaesett. Napjainkban ipari és mezőgazdasági célokra bányásznak sót. A korábbi bányák kimerültek, többségük beomlott. A településen – Ukrajnában egyedüliként – allergológiai kórház működik. A rablógazdálkodás és a bánya műszaki elhanyagolása miatt a 21. század elején a termelés jórészt összeomlott, a felszín lesüllyedt, a tárnákat víz öntötte el, és nagy sóstó keletkezett a helyén. Vizét magánvállalkozások rekreációs fürdőmedencékhez használják fel.
(Wikipédia)
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON:
